A Kaledóniai-csatornában zsilipelünk, vitorlázás a Loch Ness és Loch Oich tavakon
(2019. július 30-31.)
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
2019. júl. 30. Urquhart vára - Foyers vízesés - Fort Augustus
Urquhart várában sokan megfordultak az elmúlt évszázadok alatt, például itt járt az az I. Edward angol király, aki Arany János A walesi bárdok c. balladájának a szereplője. Skócia vérzivataros történelme nem reggelire való téma, sietünk is tovább egy vízeséshez a Loch Ness túlpartjára. A várrom, vér ide, vér oda, jól mutat a kora reggeli fényben:
Szemből kapjuk a szelet, de még ez is élvezetes az alig hullámos vízen. Karjcolunk a célunk felé. A mai napot pihenőnapnak szántuk. Nem lesz zsilipelés, helyette túrát tervezünk a Foyers-vízeséshez a Loch Ness partján.
Foyers pár házból álló település, főleg nyaralók. Van stégje, ahol kikötünk, de gyorsan otthagyjuk, mert kiderül, hogy a stég magánkézben van, fizetnünk kellene érte. Mázlink van, mert a parthoz közel 5 méter mélységben sikerül lehorgonyoznunk.
Dénes felfújja a dinginket, és partra evezünk.
Az elmúlt napokban sokat olvastunk és annyi képet láttunk a tóba képzelt Loch Ness-i szörnyről, hogy már én is beleképzelem minden úszó fadarabba, kiugró halba, vagy vízből kibukkanó kőbe :-)
Az ösvény a vízeséshez rózsaszín virágú hangabokrok között vezet, alpesi életünk mindennapi dísze volt Svájcban.
Áfonyabokrokat is találunk hamvaskék áfonyaszemekkel, de Dénes alig hagy időt a gyűjtögetésre. Lóg az eső lába, ezzel indokolja, de tudom, hogy nincs úgy oda érte, mint én. Siettet az 50-60 méter magas vízeséshez:
A Foyers folyó táplálja a Loch Ness-t:
A házak kertjeiben üdítőleg hat a sok zöld és kék után a hatalmas piros fejű liliom és egy rózsaszín virág:
A szél nem tartott ki, Foyers után motoroznunk kell a Loch Ness-en Fort Augustus-ig, ahol egy ötlépcsős zsiliprendszer állja utunkat. Az éjszakát egy korábbi erőd helyére épült bencés apátság alatt töltjük a stéghez kötve.
Utánunk sorra érkeznek a vitorlások, motorosok, akik szintén holnap zsilipelnek majd. Nagy a nyüzsgés, sok hajónak nem jut a stég mellett hely, más hajók mellé kötnek.
Szilárddal, a lakóhajón dolgozó erdélyi magyar sráccal is összefutunk, amikor zuhanyozni indulunk. Meghív a holnap déli sólyombemutatóra, amit a vendégeiknek szerveznek az apátság kertjében. Nem tudunk ott lenni, mert reggel megyünk tovább.
Még útközben elkészítettem két napra az egytálételt (a hozzávalók a hajón is jól eltartható burgonya, édes burgonya, répa, kelkáposzta, hagyma, fokhagyma, főzős kolbász), most ebből vacsorázunk:
2019. júl. 31. Fort Augustus - Loch Oich - Laggan (8 zsilipelés, 3 elforduló híd)
Kemény napnak nézünk elébe. 8 zsilipelés és 3 elforduló híd vár ránk. Ebből rögtön egy elforduló híddal indítunk 9.30-kor, és az 5-lépcsős zsiliprendszerrel folytatjuk. Indulunk:
Szilárd jött elköszönni, de csak mára. A mai éjszakát máshol töltik, mint mi.
Fort Augustus népszerű a turisták körében az ötlépcsős zsiliprendszerrel, ami tényleg látványos, csakúgy mint az invernessi, ahol két napja zsilipeltünk.
Az elforduló híd után beálltunk az első zsilipkamrába.
Miután felemelkedett a hajó, a partról folytathattuk a kötélkezelést. Áthúzzuk Barny-t a második kamrába:
Záródik a kapu:
Mögöttem a távolban a Loch Ness:
Az öt zsilip után motorozunk tovább Kytra, majd onnan tovább Cullochy zsilipkamrájáig. Végül két elforduló híd után kijutunk a Loch Oich-ra. A hőmérő higanyszála is feljebb kúszott végre valahára:
Lakóhajó a Loch Oich-on:
Két óra múlva már búcsúzunk is az Oich nevű tótól, és egy elbűvölően szép szűk szorosban közeledünk a mai 8. zsilipelésünkhöz, hogy átjussunk a Loch Lochy-ra, azaz a Lochy nevű tóra.
A 8. zsilipelés után Laggan stégjéhez állunk, már a Loch Lochy-n:
Amíg Dénes sziesztázik, felderítem a környéket, bekukkantok a csatorna legpenészesebb zuhanyzójába, figyelem a kajakosokat, akik a sátraikat állítják fel éjszakára, aztán keltem Dénest. Irány az erdő. Kinéztem egy hegycsúcsot, az még mára belefér.
Legelő a Skót-felföldön:
A gyapjas skót birkák:
Túránk a puha mohabuckákon:
A rejtelmes, sejtelmes erdő elvonja a figyelmünket. Amíg manók és tündérek után kutatunk, nem vesszük észre a jobbra leágazó ösvényt. Az eső is elered, visszafordulunk. Megtaláljuk a leágazást, megbeszéljük, hogy majd holnap reggel visszajövünk.
A világosabb helyeken csodaszép gyűszűvirágok nyíltak. Csak közelebbről megfigyelve vettük észre, hogy csengettyűik belül szőrösek :-)
